BJD

Fru-chan  2008.11.28. 11:21

BJD

1. rész

Egy lány szalad épp az Inabe-i vonatállomás felé. Ebben semmi érdekes nem lenne, ha nem róla szólna ez a történet. Ő Ayame Mizusawa. Megint egy átlagos nap kezdődik, szokás szerint majdnem lekési Nagoya állomásra tartó vonatját, amivel iskolába jár. Ez megy egy ideje, amióta nemrég megnyitott egy különleges bababolt: a kirakatban szebbnél szebb, élethű babák tekintenek vissza az érdeklődőkre, és olyan érzése támad az embernek, mintha akármelyik pillanatban megmozdulnának. Mikor Ayame először nézett be a boltba, rögtön megakadt a szeme az egyiken, egy Aesh nevű, fehér hajú babán, vöröses-lilás ingben, melynek szürke tekintetében egyszerre tükröződött a kíváncsiság és a vágy, annak ellenére, hogy nem volt igazi. Egyből beleszeretett a lány, de amint meglátta az árát, elszállt minden reménye, hogy valaha is sajátjának tekintheti Aesht. Ezekután elhatározta, hogy mindig félretesz némi pénzt, mert nem szerette volna, ha más veszi meg a babát. Így történt hát, hogy reggeli rutinjává bekukkantani a kirakatba, hogy nem-e vitte el őt más. Ez ment heteken, hónapokon keresztül, míg egyik nap annyira késésben volt, hogy még csak egy pillantást sem tudott vetni az ablakra, emiatt egész nap furcsa érzés kerítette hatalmába. Nem tudta kiverni a fejéből, hogy mi van, ha valaki megveszi Aesht. Nem tudott másra figyelni, ezért hazafele menet a biztonság kedvéért benézett a boltba. Félelme beigazolódott, Aesh nem volt többé kint, viszont szokatlan módon minden zárva volt. Az út további részén rengeteg kérdés kavargott benne, a „vajon ki vehette meg a babát”tól egészen addig, hogy vajon miért volt ilyen korán zárva a bolt. Amikor hazaért, épp egy 40 év körüli nő lépett ki az ajtójukon, akit valamiért ismerősnek talált, de nem tudta eldönteni, hogy honnan ismerheti. Mikor belépett a lakásba, minden sötét volt, szinte üresnek érezte az egészet, de mikor beljebb lépett, hírtelen felgyúltak a fények:

- Tanjoubi omedetou~ - énekelte egyszerre a családja, szülei, és meglepetésére rég nem látott nővére is ott volt.

- Mi? – alig jutott szóhoz a csodálkozás közepette.

- Ma van a 17. születésnapod kislányom, el is felejtetted? – kérdezte édesapja.

- Teljesen kiment a fejemből. De amúgy ki volt az a nő, akit az előbb láttam elmenni?

- Mi se tudjuk pontosan, de azt mondta, hogy van egy üzlete, a vonatállomáshoz közel. Azt sem tudjuk, honnan tudta, hogy ma van a szülinapod, de hozott neked valamit. – azzal átnyújtottak neki egy kicsit nehéz dobozt, gyönyörű bordó csomagolásban. – Azt mondta még a hölgy, hogy csak a szobádban nyisd ki. – és Ayame miután megvacsoráztak és felvágták a tortát, fel is ment az emeleten lévő szobájába. Felkapcsolta a villanyt és az ágyára leülve elkezdte óvatosan kibontani az ajándékát.

- Vajon mi lehet benne? – a dobozon egy ismerős név volt írva, és amikor felnyitotta, a szája is tátva maradt. - Ez nem lehet igaz! Ez hogy lehetséges? – szemei könnybe lábadtak, amikor meglátta a doboz tartalmát, ami nem volt más, mint az ő hőn áhított babája, Aesh. Még percek múltán is csak nézte a kezében lévő figurát, majd felállt, hogy egy szép helyre tegye, amikor a doboz leesett az öléből a földre, és egy levél hullott ki belőle.

- Hát ez…? – felvette a papírt és elkezdte olvasni:

            „Kedves Ayame,

            Tudom, hogy most meglepődtél azon, hogy egy számodra ismeretlen személytől kapsz ajándékot, de úgy gondoltam, hogy Aesh nálad tökéletes kezekbe kerül. Amikor legelőször bejöttél hozzám, egyből tudtam, ahogy ránéztél, hogy te vagy az a valaki, akinél keresve se találhattam volna jobb gazdát ennek a kincsnek. Mert ez a baba különleges. Gondolom erre te is rájöttél, hogy nem egy átlagos babáról van szó, nem az ára miatt, hanem mert van benne valami, ami megkülönbözteti a többitől. Ez alatt nem csak a külsejét értem, és az érzést, amit kivált az emberből, amikor rápillant, hanem valami olyan dolgot, amire majd te magad is rá fogsz jönni. Remélem, tökéletes helyet találsz neki a szobádban, és vigyázol rá.

 

            Miwa-san”